"A művészet hazugság,
ami közelebb visz bennünket
az igazsághoz."
Hogy milyen is volt az Egy
párizsi apartman, illetve Musso?
A történet
két főhőse egy rendőrnő és egy író, aki gyűlöli az egész emberi fajt.
Határozott véleménye van az egész emberiségről.
„Az ember a legádázabb ragadozó. Egy féreg, amely a
civilizáció palástja alatt csak az uralkodásban és az elnyomásban leli örömét.”
Madeline és
Gaspard egy adminisztrációs hiba miatt ugyanazt az apartman bérelik ki
Párizsban. Mindkettőjüket teljesen elbűvöli a lakás, és nem akarnak osztozni
rajta a másikkal. Míg Madeline próbálja a hibát elintézni, mindketten
megismerkednek a lakás volt tulajdonosának, Sean Lorenz festő történetével.
Sean Lorenz
csak egy kitalált festő, mégis Musso olyan jól fel tudta építeni az életét, a
munkásságát, a festményei kialakulásának történetét, hogy azt éreztem végig,
hogy valóban létező festőről van szó.
Sean Lorenz
életét egy tragédia árnyékolja be. A két főhős, miután megismeri a festő
történetét, egy rejtély közepébe csöppen. Megpróbálják felkutatni azt a három
festményt, melyet valószínűleg Lorenz a halála előtt festett. Ekkor a történet
is egyre gyorsabban halad, egymást követik az események. A festményeket gyorsan
megtalálják, talán nekem túl gyorsan is, de ekkor egy újabb rejtély jön. Madeline
nem szeretne tovább nyomozni, de Gaspard hajthatatlan. A nyomozás során saját
magukkal is meg kell küzdeniük, melynek végén teljes fordulatot vesz az életük.
A könyv első
kilencven oldala elég lassan halad. Megismerjük Madeline, Gaspard és Lorenz
életét. Miután elkezdődik a nyomozás a remekművek nyomába, egyre gyorsabb,
pergősebb lesz. Nekem nagyon tetszett, hogy felváltva ismerjük meg a történetet
a két főszereplő szemszögén keresztül. A regény bővelkedik a fordulatokban, teljesen
kiszámíthatatlan, hogyan is fog végződni a történet. Számomra nagyon meglepő
volt a befejezés.
Az egész
regényt átjárja Musso művészetek, irodalom iránti szeretete. Nagyon sok helyen
fel-felbukkan egy-egy utalás filmekre, irodalmi művekre, klasszikus zenékre.
Számomra nagyon hangulatossá tette az olvasást.
Mindenkinek
csak ajánlani tudom, hogy olvassa el a regényt. A könnyed hangvétel miatt nem
lesz nyomasztó a légkör, mégis olyan mélyen kapunk bepillantást az emberek lelkébe,
mely más esetben biztosan rátelepedne az ember hangulatára.
„Legfőbb ideje újra kigyújtani a csillagokat.”